Kínai gyógynövény

A kínai gyógynövények a hagyományos kínai orvoslás szerei: Kínában nagyjából 13 000 szert használnak. Ezek közül messze a növényi részek és kivonatok a leggyakoribbak.
- Type
- Akkord
- Olfactive family
- Aromás
- Source
- Többnyire növényi anyagok, mellettük állati, gomba eredetű és ásványi termékek
Illat
Részletesen
Érdekesség
Az 1941-es klasszikus Handbook of Traditional Drugs 517 szert sorolt fel, ezek közül csak 45 volt állati testrész és 30 ásvány. A gan jelentése „édes”, így a Gan Cao „édes gyógynövény”, és ez a név illik az édesgyökérre.
Kinyerés és kémia
Kinyerési módszer
Az édesgyökeret általában tavasszal és ősszel gyűjtik, ekkor felszeletelik és napon szárítják, majd vagy feldolgozatlanul használják, vagy mézzel serpenyőben megpirítják. A chenpit, a napon szárított mandarinhéjat úgy érlelik, hogy a héjat szárazon tárolják. A ligusztilid abban az illóolajban van, amelyet a szárított gyökér lepárlásával vagy szuperkritikus szén-dioxidos (CO2) extrakciójával nyernek.
- Összegképlet
- N/A — category, not a single material
- CAS
- N/A — category, not a single material
- Botanikai név
- Nem értelmezhető: sokféle növényt felölelő kategória (köztük Astragalus, Angelica sinensis, Glycyrrhiza, Bupleurum stb.)
- Szinonimák
- Hagyományos kínai gyógynövények
Magára az anyagra nincs IFRA-szabvány (51. módosítás)
A parfümkészítésben
A parfümkészítésben a laevo-borneolt (-) használják. A borneol két enantiomerje közül ma az l-borneol (-) kapható könnyebben a kereskedelemben.