Borsikafű

A borsikafű (Satureja) élénk fűszernövény, amely a konyhában és a parfümkészítésben is megtalálta a helyét. Az ókor óta nagyra becsülik, görög és római szövegek is említik. Gyakran ízesítettek vele húsokat és ragukat, aromás tulajdonságai pedig az illatkompozíciókban is értékes alapanyaggá tették. A növényt elsősorban a mediterrán térségben termesztik, ahol a meleg éghajlat formálja jellegzetes illatát.

Eredet és előállítás

A parfümkészítésben a borsikafű zöld frissességet visz az illatba, és felélénkíti. Fűszernövényes illata meleg és enyhén fűszeres, ezért gyakran használják aromás kompozíciókban. A parfümőrök több illatcsaládba is beépítik, főleg a természetközeli, friss illatokba, például a fougère és a zöld illatokba. Az alapanyag összetettséget adhat az illatnak.

Kémia és illatprofil

A parfümkészítésben azért értékes, mert a szabadban járás érzetét kelti: sűrű kertekre és napos tájakra emlékeztet. Illata a Mediterráneumot juttatja eszünkbe, meleg és ismerős. Mivel az illatiparban egyre fontosabb a fenntarthatóság, az ökológiai gazdaságokból beszerzett borsikafű megőrzi aromás tulajdonságait, beszerzése pedig a környezetbarát gazdálkodást támogatja.

A parfümkészítésben betöltött szerepe

Hosszú múltja és aromás sokoldalúsága miatt a borsikafű ma is becsült alapanyag. Jól társítható más jegyekkel, például citrusokkal és fás elemekkel, ezért nélkülözhetetlen összetevője a természetre és az életerőre épülő illatoknak.

Érdekesség

Az ókori Rómában a borsikafű a szerelem jelképe volt, afrodiziákumként tartották számon, és gyakran szerepelt lakodalmi lakomákon.

A hét extrait de parfum mindegyike kipróbálható a Discovery Set mintakészletben.

·

Kapcsolódó: α-pinén · Angyalgyökér · Angyalgyökér gyökere · Angyalgyökérolaj · Üröm · Püspöksüveg · Hudsonia · Moringa