Lucfenyő

A parfümkészítésben használt lucfenyőolaj főként két fajból származik: a közönséges lucfenyőből (Picea abies) és a fekete lucból (Picea mariana). Az olajat a tűlevelekből és az ágacskákból vízgőz-desztillációval nyerik. A parfümiparban gyakoribb fekete lucolaj fő összetevője a bornil-acetát (37 és 46% között), ezt követi az α-pinén (16%), a kamfén (10%), a β-pinén (6,5%) és a limonén (6,5%). A közönséges lucfenyő olajában szintén a bornil-acetát dominál (14 és 40% között), de több benne az α-kadinol.

Jellemző és megkülönböztető vonások

A három nagy tűlevelű család közül a lucfenyő középen áll. A jegenyefenyővel közös a bornil-acetátos jelleg, de zöldebb, sötétebb és gyantásabb. Van benne valami az erdeifenyő élességéből, de terpentines nyersességéből semmi. A kamfén kesernyés, szinte gyógyszeres jelleget ad, amely a jegenyefenyőből hiányzik. A fekete luc különösen olajosan édes, mélyen balzsamos karakterű, amelyet a parfümőrök sűrűségéért és tartósságáért becsülnek.

Származás

A fekete luc Kanada és az Egyesült Államok északi részének boreális erdeiben nő. A közönséges lucfenyő Észak-Európától, Skandináviától egészen a Balkánig elterjedt. A parfümiparban a kanadai fekete lucolaj a szokásos minőség. Az olaj összetétele évszakonként változik: a Picea abies fajról szóló vizsgálatok jelentős eltolódást mutatnak a terpénarányokban a nyáron és a télen gyűjtött tűlevelek között.

·

Kapcsolódó: Amyris · Nyírfa · Kaszkarilla · Cédrus · Ciprusfa · Uszadékfa · Ebanol · Elemigyanta