Tonkabab Tonkabab: tiltott, mégis kedvelt illatanyag | PREMIEREPEAU

A tonkabab tiltott. Nem drámai, szalagcímekbe kívánkozó módon, hanem csendesen, bürokratikusan, ahogy a szövetségi rendeletek gyűjteménye, a Code of Federal Regulations fogalmaz. 1954 óta az FDA a kumarint, a Dipteryx odorata magjának legfontosabb aromás vegyületét az emberi élelmiszerekben tiltott hamisítóanyagnak minősíti. A 21. cím 189.130. szakasza szerint minden olyan élelmiszer hamisítottnak számít, amely hozzáadott kumarint tartalmaz, akár tiszta anyagként, akár a tonkabab vagy a tonkakivonat alkotórészeként. A bab ugyanazon a szabályozási polcon áll, mint azok az anyagok, amelyeket a hatóság bármilyen adagban fogyasztásra alkalmatlannak tart. Mégis. Nézzünk be bármelyik parfümőr orgonájához, bármelyik komoly formulázó laboratóriumba, lapozzuk fel bármelyik illatanyag-beszállító katalógusát: a nélkülözhetetlen alapanyagok között ott találjuk a tonkabab-abszolút vagy a szintetikus kumarint. A becslések szerint a piacon kapható összes illat 30%-a tartalmazza. Az a molekula, amely túl veszélyes ahhoz, hogy megegyük, bármilyen mércével az egyik legsikeresebb anyag, amelyet az ember valaha a bőrére vitt.

14 perc

A bab: a Dipteryx odorata anatómiája

A Dipteryx odorata trópusi keményfa, amely Dél-Amerika északi részének síkvidéki esőerdeiben nő: Venezuelában, Brazíliában, Kolumbiában, Guyanában és Szurinámban. A fa 25 és 30 méter közötti magasságot ér el, márciustól májusig virágzik, júniusra terem. A termés csonthéjas: húsos külső réteg zár magába egy kemény héjat, a héj belsejében pedig egyetlen sötét mag lapul, nagyjából akkora és olyan alakú, mint egy ráncos mandula. Ez a mag a tonkabab. Egy kifejlett fa évente nagyjából 15 kilogramm magot terem. A világtermelés évente 60 és 100 tonna között ingadozik.

A frissen begyűjtött bab jellegtelen. Fakó barna, kemény, szinte szagtalan. Ugyanaz a folyamat alakítja át, amely a zöld vaníliahüvelyt is illatossá teszi: az érlelés. A gyümölcsből kivett magokat két-három napig árnyékban szárítják. Ezután jön az a lépés, amely meghatározza az anyagot: a babokat néhány napig, néha hetekig rumban vagy erős, 45 és 65% közötti alkoholtartalmú szeszben áztatják. Amikor kiveszik és újra megszárítják őket, hajlékonnyá válnak, felszínüket kristályos kumarin dere borítja: fehér, csillogó, összetéveszthetetlen. Az áztatás kémiai átalakulást indít el: a kötött kumaringlikozidok szabad kumarinná hidrolizálnak, amely a felszínre vándorol. Az így kialakuló illat azonnali és összetett. Frissen kaszált széna. Meleg mandula. Halványan dohány és karamell, és ez az illat hónapokig, sőt évekig megmarad, ha jól tárolják.

Az erjesztés nem öncélú. Nélküle kemény, barna, alig illatos magot kapunk. Vele a parfümkészítés egyik alapvető anyagát. A nyers és az érlelt tonkabab közötti különbség akkora, mint a zöld kávécseresznye és az eszpresszó között.

Kumarin: a molekula, amely kétszer változtatott meg mindent

A kumarin (1,2-benzopiron) lakton, vagyis gyűrűs észter, amely természetesen több mint 80 növényfajban előfordul: a tonkababban, a somkóróban, a fahéj, főként a kasszia kérgében, a bölényfűben, a szagos mügében. A tonkabab kumarintartalma 1 és 3 tömegszázalék között mozog, bár egyes elemzések akár 10%-os értéket is mértek. A tonkabab-abszolú, a parfümkészítésben használt sűrített kivonat, akár 90% kumarint is tartalmazhat.

1868-ban William Henry Perkin szalicilaldehidből és ecetsavanhidridből szintetizálta a kumarint. A reakció ma is az ő nevét viseli: Perkin-reakció. A kumarin lett az első természetes illatvegyület, amelyet szintetikusan előállítottak. Először fordult elő, hogy egy vegyész olyan anyagot vett, amelynek határozott illata volt (széna, mandula, eső utáni meleg mezők), és kőszénkátrányból meg savból felépítette egy lombikban. Ha a tonkabab illatát elő lehet állítani, előbb-utóbb bármi másét is. A modern parfümkészítés, nem csak jelképesen, a kumarinnal kezdődik.

Tizennégy évvel később, 1882-ben Paul Parquet parfümőr szintetikus kumarint használt a Houbigant parfümház egyik kompozíciójában. A parfüm neve Fougère Royale volt, és bergamottból, levendulából, muskotályzsályából, gerániumból, rózsából, tölgymohából, pézsmából, vaníliából és nagyjából 10% kumarinból állt. Ez volt az első olyan parfüm, amelyben szintetikus összetevő funkcionális koncentrációban szerepelt. Egy egész illatcsaládot is létrehozott: a fougère, azaz „páfrány” családot, amely a mai napig a férfiparfümök legnépszerűbb családja. Levendula, kumarin, tölgymoha: a fougère váza. Ez a váz egy molekulán áll, amelyet Perkin 1868-ban készített, és egy babon, amelyet a venezuelai gyűjtők évszázadok óta szednek az erdő talajáról.

A kumarin azzal változtatta meg a parfümkészítést, hogy bebizonyította: a szintézis lehetséges. Aztán a gyógyászatot is megváltoztatta, mégpedig úgy, hogy szarvasmarhákat vérztetett el. A molekula második felvonása sötétebb, és megmagyarázza, miért tiltott áru az amerikai konyhákban az a bab, amelyben ott van.

A tömjén 5000 éve az ima illata. A Boswellia-állományok 50%-os csökkenés elé néznek a következő két évtizedben. Szent füst, modern válság.

Az ember 200 000-szer érzékenyebb az eső illatára, mint a cápa a vér szagára. Miért nem lehet az esőt flakonba zárni.

Két fújás. Menjen tovább. Bízzon a kémiában. Minden más túlbonyolítás. A 2 fújás szabálya.

A tilalom: elhullott szarvasmarhák, patkányméreg és egy szövetségi rendelet

1933 februárjában egy Ed Carlson nevű wisconsini farmer hóviharban hajtott a Wisconsini Egyetemre. Magával vitt egy elhullott üszőt, egy tejeskannányi, meg nem alvadó vért és egy bála megromlott somkórószénát. A marhái elvéreztek. A helyi állatorvos nem tudta megmagyarázni, miért.

Karl Paul Link, az egyetem mezőgazdasági karának biokémikusa vállalta az esetet. Hat évbe telt. 1939-re doktorandusz hallgatója, Harold Campbell kikristályosította a vérzést okozó anyagot a penészes szénából: a dikumarolt, azaz biszhidroxikumarint, amely úgy keletkezik, hogy a megromlott somkóróban élő gombák a növény természetes kumarinját 4-hidroxikumarin-származékká oxidálják. Ez a különbség lényeges. Maga a kumarin nem véralvadásgátló. Ám amikor a gombák lebontják, a bomlástermékek gátolják a K-vitamin szintézisét, amely a véralvadáshoz nélkülözhetetlen. A marhák penészt ettek. A penész kumarint evett. A marhák elvéreztek.

Link lehetőséget látott benne. Ha egy kumarinszármazék megakadályozza a vér alvadását, patkányokat is el tud pusztítani. Laboratóriuma 150 változatot állított elő. A 42-es bizonyult a leghatásosabbnak. Warfarinnak nevezte el: Wisconsin Alumni Research Foundation + kumarin. A warfarint 1948-ban szabadalmaztatták rágcsálóirtóként. 1954-re új szerepet kapott: az FDA jóváhagyta emberi véralvadásgátló gyógyszerként. Ugyanez a vegyület, a 42-es, amely egy halott farmer penészes szénájától indult, a világ egyik legtöbbet felírt gyógyszere lett.

Ugyanabban az évben, 1954-ben az FDA betiltotta a kumarint élelmiszer-adalékként. Az indoklás a májkárosító hatás volt: kutyákon és patkányokon végzett vizsgálatok szerint a nagy dózisok májkárosodást és daganatokat okoztak. A tilalom kifejezetten az élelmiszerre vonatkozik. Nem a kozmetikumokra. Nem a parfümkészítésre. A toxikológiai érv a tartósan nagy adagok lenyelésére vonatkozik, nem arra, ami parfümkoncentrációban a bőrre jut. A bélyeg mégis rajta maradt. A bab, amely elindította a modern parfümkészítést és közvetve a század egyik legfontosabb gyógyszerét, szabályozási szürke zónában áll: túl mérgező ahhoz, hogy crème brûlée-t ízesítsünk vele, és tökéletesen törvényes, ha eau de parfum készül belőle.

Európa másképp látja. Az EU korlátozott mennyiségű kumarint engedélyez az élelmiszerekben: terméktől függően 2 és 25 mg/kg között. A német karácsonyi süteményekbe rendszerint a kassziával, a fahéj egyik fajtájával jut bele. A francia cukrászok nyíltan használnak tonkababot. A tilalom amerikai, és csak az élelmiszerre vonatkozik. A szabályozás tehát aszimmetrikus: az FDA tiltja, az EFSA engedi, az IFRA pedig a kész illatban legfeljebb 1,5%-os koncentrációig elfogadja. Ezért a tonkabab jogilag az egyik legbonyolultabb alapanyag, amellyel parfümőr dolgozhat.

A tonkabab legközelebbi illatrokona a vanília, de a vanília nem egy alapanyag. Ötven. Érdemes megérteni, mennyire összetett.

Az illat: mire emlékeztet valójában a tonkabab

Kérdezzünk meg tíz parfümőrt, milyen a tonkabab illata, és tíz olyan választ kapunk, amely ugyanazt a területet járja körül, de nem ugyanabban a pontban köt ki. Meleg. Édes. Száraz. Ezen túl a leírások eltérnek.

Az elsődleges illatbenyomás a kumarin: frissen kaszált széna, a nyárvégi napon száradó levágott fű illata, púderes melegség valahol az édes és a zöld között. Alatta vanília, de nem a madagaszkári hüvely krémes, kerek vaníliája, hanem szárazabb, soványabb változat mandulás éllel. Aztán dohány: nem cigarettafüst, hanem érlelt levél, a humidor belseje, bőrtasakban tartott pipadohány. Mindennek az alján halvány karamelljegy és egy árnyalatnyi cseresznye vagy keserűmandula, amelyet egyesek érzékelnek, mások egyáltalán nem.

A koncentráció megváltoztatja az illatot. Kis adagban a kumarin zöldnek és füvesnek hat: frissen vágott szénára emlékeztet, semmi gourmand jellegűre. Magasabb koncentrációban édes, mandulás-vaníliás tartományba lép, szinte ehető. Ez a koncentrációfüggő jellem az egyik oka annak, hogy a parfümőrök ennyire becsülik a tonkababot: más-más arcát mutatja attól függően, mennyit használunk belőle, így egyetlen anyagból két-három külön illatkarakter hozható ki.

Mire nem hasonlít a tonkabab illata: a vaníliára. Legalábbis nem pontosan. Mindkét alapanyagban vannak vanillines vegyületek, mindkettő melegnek hat, mindkettő alapjegyként működik. De a vanília kerek, krémes, telt. A tonkabab szögletes, száraz, púderes. A vanília betölti a teret, a tonkabab csak jelez. Ha a vanília kasmírpléd, a tonkabab alatta a napon átmelegedett széna. Testvérek, nem ikrek.

Ez az összetettség magyarázza, miért híd a tonkabab. Összeköti a vaníliaédes világot a dohányszáraz világgal. A gourmand és a fougère között is kapcsolatot teremt. Egy virágos illatot melegebbé tud tenni anélkül, hogy édesebbé tenné. Egy fás kompozíciót puhábbá tesz anélkül, hogy elveszítené az élét. A parfümkészítés molekuláris nyelvén a tonkabab kötőszó: neki köszönhetően két összeférhetetlen mondat megfér egy bekezdésben.

A PREMIEREPEAU Albâtre Sépia illata a tonkabab érzelmi tartományában mozog: abban a gourmand tartományban, ahol a melegség visszafogottsággal találkozik, és ahol valami ehető valami tintaszerű, szigorú dologgal határos. Fehér szarvasgombaakkord sötét tintával szemben: kényelem, amelybe árnyék vegyül.

Venezuela: az esőerdő gazdasága

A világ tonkabab-kereskedelmének szíve a Caura folyó medencéjében dobog, Bolívar államban, Venezuela délkeleti részén: több mint 4,5 millió hektár trópusi erdő ez, a Föld egyik legfajgazdagabb vidéke. Az őslakos és a criollo közösségek itt nemzedékek óta gyűjtik a tonkababot, félnomád életmód részeként, amely az erdei termékekre, a halászatra, a vadászatra és a kisüzemi földművelésre épül.

A betakarítás családi munka. Termésidőben egész háztartások vonulnak ki az erdőbe, és ideiglenes szállásokon élnek. A szerepek meghatározottak és nemekhez kötöttek: a férfiak kövekkel törik fel a kemény külső termést, a nők és a gyerekek kiszedik a magokat. A babot helyben dolgozzák fel, megszárítják, olykor helyi rumban áztatják, vásznakra terítik, hogy kikristályosodjon, majd folyón szállítják Ciudad Bolívar kereskedelmi központjába, és innen jut a nemzetközi kereskedelembe.

Becslések szerint az olyan közösségekben, mint Aripao és La Colonial, 92 család fő jövedelemforrása a tonkabab gyűjtése. A tevékenység nem pusztító: a gyűjtők a lehullott termést szedik fel, a fát nem vágják ki. Egyetlen fa évtizedekig terem. A tonkabab gyűjtése a fenntartható erdőhasználat mintája, olyan kitermelő gazdaság, amelynek az a feltétele, hogy az erdő talpon maradjon.

A fenyegetés a babon kívülről jön. Az illegális aranybányászat a venezuelai Amazónia nagy területeit pusztította el, higannyal szennyezte a folyókat, és közösségeket űzött el. A fakitermelés és Venezuela gazdaságának 2013 óta tartó összeomlása tovább növelte a nyomást. A természetvédelmi programok úgy válaszoltak, hogy hivatalossá tették a tonkabab-gyűjtés és az erdővédelem kapcsolatát: az egyik kezdeményezés termelékenységi segítséget ad a gyűjtő családoknak, cserébe a családok vállalják, hogy megőrzik a környező 149 400 hektár erdőt. Az összefüggés egyszerű. Ha a családok stabil jövedelmet szereznek a tonkababból, gazdasági okuk van ellenállni a bányászoknak és a fakitermelőknek. A bab a természetvédelem érvévé válik. Az erdő áll, mert a benne lévő fák élve többet érnek, mint holtan.

Brazília és Venezuela együtt adja a világtermelés több mint 65%-át. Másodlagos forrásként Nigéria is megjelent. A venezuelai alapanyagot azonban, amelyet vadon gyűjtenek, az erdőben szárítanak és folyón szállítanak, ma is a minőség mércéjének tartják. A termőhely számít. Mint a madagaszkári vanília vagy a maiszúri szantálfa, a venezuelai tonkabab is olyan származási jellegzetességet hordoz, amelyet az ültetvényes bab még nem tudott utolérni.

Miért nem tudnak lemondani róla a parfümőrök

A kumarin, akár természetes tonkabab-abszolúból, akár szintetikus formában származik, a modern parfümkészítés egyik leggyakrabban használt alapanyaga. Becslések szerint a jelenleg kapható illatok 30%-ában vagy még többében ott van. A fougère család, a férfiparfümök legnagyobb kategóriája, szerkezetét a kumarin határozza meg: a fejjegyekben levendula, a szívjegyekben kumarin, az alapban tölgymoha. Ha kivesszük a kumarint, a fougère megszűnik kategóriaként létezni.

A tonkabab hasznossága azonban a fougère családon jóval túlmutat. A parfümőrök szinte minden illatcsaládban nyúlnak hozzá, és az okok éppúgy szerkezetiek, mint esztétikaiak:

• A híd szerepe. A tonkabab olyan illatcsaládokat köt össze, amelyek egyébként különállóak maradnának. A vanília (gourmand) és a dohány (aromás-fás) között áll, a széna (friss-zöld) és a karamell (édes-ehető) között. Ha a parfümőr tonkababot tesz egy fás kompozícióba, nem édesíti meg. Melegebbé, kerekebbé, lakottabbá teszi. Diplomata a formulában.
• A komfortmolekula. A kumarinról a biztonság és a melegség jut eszünkbe: frissen vágott széna, meleg takarók, pékségek, pipafüst egy dolgozószobában. Ezek nem egzotikus képzetek, hanem otthoniak. A tonkababtól az illat olyan lesz, mint egy hely, ahol már jártunk, nem olyan, ahová csak látogatóba megyünk.
• A fixálóanyag szerepe. A kumarin alacsony gőznyomása miatt lassan párolog, ezért meghosszabbítja a kompozíció lecsengését, és megköti az illékonyabb fej- és szívjegyeket. Mellette a többi illatanyag is tovább kitart.
• A költségelőny. A szintetikus kumarin ára a vaníliaabszolú vagy más meleg-édes alapjegyek árának töredéke. A parfümőr így olyan áron érhet el melegséget és mélységet, amely a kompozíciót kereskedelmileg életképessé teszi. Ez nem cinizmus, hanem annak a piacnak a valósága, amelyre a formulát írják: a legtöbb vásárló 50 és 200 dollár közötti összeget fizet egy parfümért, nem 500 dollárt.

A molekula sokoldalúsága számokban is mérhető. Egy nagy francia parfümház legkelendőbb férfi parfümje, a levendulára, vaníliára és kumarinra épülő kompozíció, a hírek szerint megjelenése óta több mint 30 millió flakon fogyott belőle. Az a bab, amelyet az FDA a sütiben nem tart biztonságosnak, több eladást hozott, mint amennyit a legtöbb biztonságos összetevő valaha is hoz.

A tonkabab a gourmand család csontváza, de magát a gourmand parfümöt egyetlen molekula találta fel 1992-ben. A története furcsább, mint gondolnánk.

Ár, kereskedelem és a kumarin számtana

A tonkabab piaca két külön pályán fut: az egyiken a természetes bab, a másikon a szintetikus molekula.

Az egész tonkabab ára nagyjából 25 és 40 dollár között van kilogrammonként. Speciális növényi alapanyagként ez megfizethető, a vaníliarúdnál pedig jóval olcsóbb (utóbbi ára az elmúlt években 20 és 600 dollár között mozgott kilogrammonként, a ciklonkároktól és a spekulatív felhalmozástól függően). A parfümőrök valójában oldószerrel kivont sűrítménnyel, tonkabab-abszolúval dolgoznak, ez pedig a sűrítés miatt jóval drágább. A tonkababolaj átlagára 2025-ben nagyjából 2150 dollár volt kilogrammonként, és a világpiacon 375 tonnát adtak el belőle.

A szintetikus kumarin viszont olcsó. Az ipar szalicilaldehidből állítja elő, abból a kiindulási anyagból, amelyet Perkin 1868-ban használt, csak finomabb eljárással és nagy léptékben. Kilogrammja néhány dollár. Az árkülönbség magyarázza, hogy a parfümökben a kumarin zöme szintetikus. Ha egy fougère-ben 10% kumarin van, és a kész parfüm a boltban 60 dollárba kerül, nem fér bele a kilogrammonként 2000 dollár feletti természetes tonkabab-abszolú. A számok egyértelműek.

A globális tonkababpiac értéke 2024-ben nagyjából 420 millió dollár volt, az előrejelzések szerint pedig 2034-re eléri az 1,76 milliárd dollárt (CAGR 15,4%). A legtöbb tonkababot a parfümipar és a háztartási vegyipar használja fel. A világtermelés több mint 65%-a Latin-Amerikából származik.

A kumarin számtana: a melegségéért, sokoldalúságáért és fixálóerejéért becsült molekula, amely két formában kapható. A természetes magán viseli a bab teljes összetettségét, a dohányos élt, a cseresznye halvány árnyalatát, a szénát, a mandulát és a karamellt, sőt a venezuelai erdőtalaj terroirját is. A szintetikus az uralkodó kumarinjegyet adja, tisztán és egyenletesen, a költség századrészéért. A legtöbb parfümben a szintetikus van. Amelyekben a természetes, azok állást foglalnak: a mélység, a pontosság, a molekula és az alapanyag közötti különbség mellett. Mindkettő legális. Mindkettő olyan illatú, mint az otthon melege. Csak az egyik olyan illatú, mint egy esőerdő.

A PREMIEREPEAU Discovery Set hét illatot tartalmaz, ugyanilyen tudatos anyagválasztással: a melegséget bennük maga az alapanyag adja, nem a legolcsóbb szintetikus visszhangja utánozza.

Gyakori kérdések

Mi az a tonkabab?

A Dipteryx odorata magja. Ez a trópusi keményfa a dél-amerikai esőerdőkben őshonos, főleg Venezuelában és Brazíliában. Szüret után a babot alkoholban érlelik, és ettől összetett illatú lesz: széna, mandula, vanília, dohány és karamell. Domináns illatvegyülete a kumarin, amely a bab tömegének 1 és 3% közötti részét teszi ki.

Milyen illatú a tonkabab?

Meleg, púderes és rétegzett. A fő jegy a frissen kaszált széna (a kumarintól), utána száraz vanília, meleg mandula, érlelt dohánylevél és halvány karamell-cseresznye árnyalat következik. Gyakran hasonlítják a vaníliához, de szárazabb, szögletesebb és kevésbé krémes. Az illat a koncentrációval változik: kis adagban zöldebb, nagyobb mennyiségben édesebb és erősebben gourmand.

Miért tiltott a tonkabab az Egyesült Államokban?

Az FDA 1954-ben betiltotta a kumarint élelmiszer-adalékanyagként, miután tanulmányok magas dózisnál májkárosodást (hepatotoxicitást) mutattak ki kutyákban és patkányokban. Mivel a tonkabab 1 és 3% közötti kumarint tartalmaz, rá is kiterjed a tilalom. A tilalom csak az élelmiszerre érvényes: a tonkabab és a kumarin a parfümkészítésben és a kozmetikumokban legális, és széles körben használják, az IFRA előírása szerint a kész parfümben legfeljebb 1,5%-ban.

Mi a kumarin a parfümben?

A kumarin laktonmolekula, amelyet 1868-ban szintetizáltak először, és a tonkabab domináns aromás vegyülete. Szénára, meleg mandulára és púderes édességre emlékeztet. A fougère illatcsalád szerkezeti gerincét adja, és becslések szerint a forgalomban lévő parfümök mintegy 30%-ában jelen van. A parfümkészítésben használt kumarin nagy része szintetikus, ipari méretekben, olcsón állítják elő.

Ugyanaz a tonkabab, mint a vanília?

Nem. Néhány vaníliára jellemző aromás vegyületük közös, és mindkettő meleg, édes alapjegyként működik, botanikailag azonban nem rokonok, illatuk pedig eltér. A vanília (Vanilla planifolia) orchideatok, a tonkabab (Dipteryx odorata) pedig fa magja. A vanília krémes, kerek és telt. A tonkabab szárazabb, púderes, és olyan széna- és dohányárnyalatai vannak, amelyek a vaníliából hiányoznak. A parfümőrök egymás kiegészítéseként használják őket, nem helyettesítőként.

Van kapcsolat a tonkabab és a warfarin között?

Közvetett, de valós. A warfarin a 4-hidroxikumarin szintetikus származéka, ez utóbbi pedig lebomlási termék, amely akkor keletkezik, ha gombák a romló somkóróban lebontják a kumarint. A „warfarin” név a „Wisconsin Alumni Research Foundation” és a „coumarin” összevonásából született. A kumarin önmagában nem véralvadásgátló: a vérhígító hatás a gombás lebomlási termékeké, nem a tonkababban található molekuláé.

Hogyan használják a tonkababot a parfümkészítésben?

Alapjegyként, amely melegséget, mélységet és fixáló hatást ad. Áthidalja az illatcsaládokat: a vaníliát a dohányhoz, a gourmand illatot a fáshoz, az édeset a szárazhoz köti. Meghatározza a fougère családot (a levendula és a tölgymoha mellett), és megjelenik az ámbrás illatokban és a modern gourmand parfümökben is. A legtöbb formula szintetikus kumarint használ, a finom parfümkészítésben pedig tonkabab-abszolú is szóba jöhet.

Honnan származik a tonkabab?

Elsősorban Venezuelából és Brazíliából, amelyek együtt a világtermelés több mint 65%-át adják. Nigéria másodlagos forrás. A legjobb minőségű babot Venezuela Bolívar államában, a Caura folyó medencéjében szedik, ahol őslakos és kreol közösségek a síkvidéki esőerdő vadon élő Dipteryx odorata fáiról gyűjtik. Az éves világtermelés 60 és 100 tonna között ingadozik.